A szülési traumáról apákra hangolva

Image Courtesy of Wikimedia Commons

Image Courtesy of Wikimedia Commons

Írta: meggf

A feleségedet traumatizálta a szülés, és most gyászol? Mit tehetsz ilyenkor?

Nem akarod, hogy szomorú legyen, nem is érted miért az. Ha megpróbálod elterelni a figyelmét, és rávenni, hogy a babára koncentráljon, csak rontasz a dolgon. Talán nem találja a megfelelő szavakat arra, hogy elmagyarázzon neked mindent, és ha megpróbál felülkerekedni ezen, a próbálkozás könnyekbe és kiabálásba fullad.

Nyilvánvalóan boldognak szeretnéd látni a feleséged, hiszen anya lett, és ez volt a cél, nem igaz? Miért jár mégis annyi más dolog is a fejében? És miért nem tudja azokat neked is megfogalmazni?

A nők nehezen találják a szavakat arra, hogy elmondják, mi is a szülés alatt átélt trauma és gyász. Ilyen a trauma és a gyász természete.

Annak, aki autóbalesetet szenvedett, nem szükséges az őt ért sokkot magyaráznia. Könnyű megértenünk, miért lehangolt. Viszont a szüléstől – a mi kultúránkban – a legtöbb, amit várhatunk, hogy utána életben vagyunk. A mi társadalmunk vak arra, hogy meglássa a szülés jelentőségét, ami egyfajta beavatási rítusként értelmezhető, és süket azoknak a nőknek a panaszaira, akiknek nem a terveik szerint haladt a szülésük.

Vajon aki azt mondja ezeknek a nőknek, hogy reálisnak kell lenniük, és meg kell érteniük, hogy a szülés nem megy mindig terv szerint, egy baleset áldozatának is ugyanezt mondaná?

“Ugyan Barry, tudtad, hogy bármikor karambolozhatsz, amikor megkaptad a jogosítványodat!  Tudtad, hogy belerohanhatsz egy fába, amikor azon a jeges úton hajtottál!

Kizárt.

Értelmezzük hát újra a szülést olyan módon, hogy könnyebben megérthetővé váljon a szülés körül átélt trauma és a gyász. A szülés a női szexualitás egyik funkciója, nem egy orvosi folyamat. Nem valami olyasmi, amit egy nő testével tenni kell, annak érdekében, hogy “kinyerjünk belőle” egy babát. A szülés olyasvalami, amit a nők igyekeznek véghezvinni azért, hogy a gyermeküket fogadhassák.

A nők agya vajúdás közben PONTOSAN UGYANAZT A HORMONT BOCSÁTJA KI, MINT AMELYIKET SZEX KÖZBEN! Őrültségnek hangzik, igaz? Hiszen mit lehet közös a szülésben (ami piszok fájdalmas) és a szexben (ami igen örömteli)?  Az OXITOCIN!  A szeretethormon. A szülés és a szex elválaszthatatlanul összekapcsolódik az elejétől a végéig, nem lehet elkülöníteni őket. A szülés a női szexualitás egyik funkciója.

Képzeld el, amint a feleséged épp megszülte a gyermeked, és te abban a pillanatban impotenssé válsz. Soha többé nem élvezheted a szexuális együttlétet egész életedben. Semmilyen gyógyszer nem segít, semmilyen implantátum, semmi. Életed szexuális része befejeződött.

“De legalább van egy egészséges gyermeked!” mondja a feleséged, az anyósod és a haver a munkahelyen. Bizonyára csak ez számít, igaz?

Hogy érzed magad ettől?

Mindegy mennyire hangzik logikusnak, hogy ha már van gyereked, nincs SZÜKSÉG a szexre ezután, te úgy érzed, vajmi keveset változtál.  Az, hogy örökké hálás leszel, amiért van egy csodálatos gyermeked, ezt a tényt egyáltalán nem befolyásolja.

Ugyanígy vannak a nők a szüléssel. Amennyire a te szexualitásod döntő szerepet játszik a te férfiúi identitásodban, a szülés ugyanolyan döntő szerepet játszik a nők identitásában. Nem minden nő él meg gyászt egy rosszul sikerült szülés kapcsán, de aki igen, annak ez egy nagyon is élő probléma.

Ha megkérdezed a feleséged, örül-e, hogy befogadtatok egy babát a családotokba, nyomatékosan ki fogja jelenteni, hogy igen. Kérdezd meg, hogyan képzelte el a találkozást a babával, és hány éven át álmodozott a percről, amikor anya lesz. Figyeld meg, hogy a kultúránk milyen romantikusan állítja be ezt a pillanatot, és gondolj bele a ténybe, hogy mindez mélyen bevésődötta feleséged DNS-ébe. Aztán kérdezd meg, vajon az ő tapasztalatai mennyire illeszkedtek ehhez a romantikus vágyképhez.

Talán te magad is traumaként élted meg azt, hogy tanúja voltál a feleséged vajúdásának. Jót tesz a párodnak, ha hallhat téged arról beszélni, mennyire meg voltál ijedve, hogy hogyan érezted magadat látva a szeretett asszonyt veszélynek és szenvedésnek kitéve.

A szülési trauma nem kell, hogy elválasszon titeket, sőt akár közelebb is hozhat benneteket egymáshoz, ha megtalálod a módját, hogy beszéljetek róla, és elfogadod, hogy TE nem tudod helyre hozni. Nem tudsz vissza menni az időben és megváltoztatni, ami történt, és azt sem várhatod el, hogy a felséged elfelejtse a történeteket. De elismerheted az érzéseit és elfogadhatod a gyászát.

A nők egy traumatizált szülés után idővel megtalálják békéjüket, és elfogadják a történteket. A férfiak vezető szerepet játszhatnak ebben a gyógyulási folyamatban, vagy kivonhatják magukat alóla. Lehet, hogy soha nem tudod igazán megérteni, miért olyan húsba vágó a nőknek a szülés, de ez nem is szükséges ahhoz, hogy együtt érezz a pároddal, és hagyd, hogy kisírja magát a válladon.

Szeretni fog érte.

 

(Fordította: Ferenczi Gabi. A szerző engedélyével.)