A gátmetszésről Magyarországon

A gátmetszés a női testen végzett leggyakoribb, ugyanakkor leginkább vitatott szülés körüli sebészeti beavatkozás. Általában 2-6 cm hosszú, 1-2 cm mély bemetszés, melyet a szülés kitolási szakában ejtenek a nő gáttájékán (a hüvely, illetve a végbélnyílás közötti területen).

2012-ben Magyarországon az 55 878 összes hüvelyi szülés során 34 621 esetben végeztek gátmetszést, ami 61,96% arányt jelent. Első szülés esetén a gátmetszés aránya 80% felett valószínűsíthető.

 

Magyarországi gátmetszés mutatók 2012

OEP adatszolgáltatás alapján:  http://www.csaszarmetszesek.hu/gatmetszesek-aranya-korhazankent-2012-ben-2/

A gátmetszés a női testen végzett leggyakoribb, ugyanakkor leginkább vitatott szülés körüli sebészeti beavatkozás. Általában 2-6 cm hosszú, 1-2 cm mély bemetszés, melyet a szülés kitolási szakában ejtenek a nő gáttájékán (a hüvely, illetve a végbélnyílás közötti területen).

A WHO 1996-ban gyakorlati kézikönyvet adott ki a normál lefolyású szülés ellátásáról.[1] Megvizsgálta a leggyakrabban alkalmazott szülészeti beavatkozások mellett, illetve azok ellen felmerülő bizonyítékokat, és ajánlásokat fogalmazott meg alkalmazásukra nézve. Az orvosi indok nélkül, rutinszerűen alkalmazott gátmetszést a bizonyítottan káros, megszüntetendő gyakorlatok közé sorolta, mivel a rutinszerűen alkalmazott gátmetszés nem védi sem az anyát, sem a magzatot a károsodástól, ellenben növeli a gátsérülés és más komplikációk fellépésének kockázatát, illetve azok súlyosságát. A gátmetszés végzése kizárólag váratlanul fellépő komplikáció, orvosi vészhelyzet esetén indokolt, a szülő nő tájékoztatását követően, helyi érzéstelenítés mellett, megfelelő higiéniás feltételek megteremtésével.[2] Gátmetszést csak megfelelően képzett szakszemélyzet végezhet. Mindezeket figyelembe véve a gátmetszés elfogadható arányát 10% alatt határozták meg2012-ben Magyarországon az 55 878 összes hüvelyi szülés során 34 621 esetben végeztek gátmetszést, ami 61,96% arányt jelent. Első szülés esetén a gátmetszés aránya 80% felett valószínűsíthető. A gátmetszés aránya az EU egyes tagállamaiban 2010-ben 4,9% és 75% között változik.

A gátmetszés aránya az EU egyes tagállamaiban az összes hüvelyi szülésre nézve 2010-ben az EU jelentése szerint (European Perinatal Health Report, Health and care of pregnant women and babies in Europe in 2010): 

table (1)
 

Szükségszerű-e?

A gátmetszés szükségességére vonatkozóan számos tudományos bizonyítékokkal nem alátámasztott érvet idéznek.[3] Ezek közül a leggyakoribbak: a súlyos gátrepedés elkerülése, az anyai izomzat maradandó sérülésének megelőzése (későbbi vizeletvisszatartási problémák, méh-előesés megelőzése), illetve hogy a gátmetszés megvédi a magzatot az elhúzódó kitolási szak okozta sérülésekől. Az átfogó kutatások azonban azt találták, hogy éppen a gátmetszés növeli jelentős mértékben ezen komplikációk előfordulását és súlyosságát, és nem befolyásolja pozitívan a magzat állapotát.[4]

Maga a gátmetszés is hordoz hátrányokat és kockázatokat: növeli a vérveszteséget, vérömlenyt okozhat, az esetek nagytöbbségében a természetes gátrepedésnél súlyosabb sérülést okoz (súlyos gátrepedések például szinte kizárólag gátmetszés továbbterjedése nyomán keletkeznek[5]), gyakran követi elhúzódó sebgyógyulás, növeli a sebfertőződés és a szülés után fellépő szexuális problémák kockázatát. Ritka esetben súlyos, életveszélyes, szövetelhalással járó gyulladásos szövődmény is felléphet.[6]

A gátmetszés emellett fájdalmas beavatkozás (a nők többsége a természetes gátsérüléshez képest mind a gátmetszést, mind annak gyógyulását fájdalmasabbnak ítéli[7]), melyet az anya kudarcként, bántalmazásként, olykor nemi erőszakként élhet meg – különösen, ha a beavatkozást a nő tájékoztatása és beleegyezése nélkül, számára megalázó módon, kiszolgáltatott körülmények között, esetleg kifejezetten akarata ellenére hajtják végre. Ezekben az esetekben kiemelten fontos az anya pszichológiai segítése a szülést követően, hogy a történteket feldolgozhassa, és a traumatikus szülésélmény ne befolyásolja negatívan a gyermekéhez, nőiségéhez, szexualitáshoz fűződő viszonyát, akár a  későbbi gyermekvállalási hajlandóságát.

Tekintettel arra, hogy a tudományos bizonyítékok ellenére is sok orvos és nő ragaszkodik a gátmetszés elvégzéséhez, számos antropológiai szemléletű tanulmány született arról, hogy a gátmetszés a gazdaságilag fejlett nyugati kultúrában milyen szerepet tölt be a szülésről és anyaságról kialakult szemlélet, és az azt közvetítő orvosi gyakorlat és társadalmi rítusok között. Az indokolatlanul, az anya akarata ellenére elvégzett gátmetszés beavatási rítus jellegét több tanulmány is kimutatta, számos tekintetben például a női nemi szerv rituális megcsonkításához hasonlítható.[8]

 

Gátvédelem

A gát épsége leginkább a gátizomzat állapotától, és a szülésvezetés, szüléskísérés módjától függ.

A gátizom állapotát a genetikai adottságok mellett a táplálkozás, és az izmok edzettségi foka befolyásolja. Ajánlott a fehérjében és vitaminokban gazdag, tápláló ételeket fogyasztása, a gátat tudatosan kímélő életmód, és az intimtorna gyakorlatainak elsajátítása. A várandósság alatti gátmasszázsnak nincs bizonyított előnye, alkalmazásában a szülő nő igénye a meghatározó.[9]

Szüléskor a gát épsége védelmében a kulcsfontosságú tényező a gátmetszés elkerülése.[10] Ennek érdekében bizonyos szülésvezetési gyakorlatokat kerülni, másokat szükség vagy igény szerint alkalmazni lehet.

A gátizom számára káros lehet (a gátsérülés okozta tünetekhez vezethet, illetve növeli a gátmetszés esélyét): ha a kitolási szakban erőltetett nyomatást alkalmaznak; ha az anya nem választhatja meg szabadon a szülési testhelyzetet (különösen ha fekvő helyzetbe kényszerítik); a hasra gyakorolt kézi nyomás; a korábbi gátmetszés rossz ellátása; epidurális érzéstelenítés alkalmazása vagy a gát helyi érzéstelenítése (az anya ekkor nem érzékeli és nem tudja kontrollálni megfelelően a testét), és a műszeres szülésbefejezés (vákuum vagy fogó alkalmazása) esetén.

A bábák általános tapasztalata, hogy a gátvédelem természetes segítői a vízben szülés, és az anya ellazult állapota. A víznek a levegőnél nagyobb nyomása ellene tart a kifelé préselő erőknek, továbbá segíti az ellazulást, ezáltal természetes fájdalomcsillapítóként hat. Megfelelő körülmények esetén a tökéletes biztonság és intimitás érzésének biztosításával az anya számára olyan nyugodt, sokszor megváltozott tudatállapottal járó állapot érhető el, amely lehetővé teszi, hogy az anya ösztönösen megtalálja azt a testhelyzetet, amely számára a legkímélőbb, és közvetlenül hozzájárul a gát ellazulásához is. A szülésznő is segítheti a gátvédelmet úgy, hogy a kezével a gátat tartja, így csökkentve a gátat érő nyomást (ún. „hands-on” technika), de a kutatások nem bizonyították, hogy ezzel jobb eredményt ér el, mintha ellentartás nélkül, kezével csak a magzat fejének a megszületését követi („hands-off” technika). A két eljárás közti választás a szülésznő tapasztaltságától, és a nő választásától függ.[11] A gátvédelem lehetőségét és módját mindig érdemes a szülést kísérő bábával, illetve orvossal megbeszélni, és olyan forrásból tájékozódni, amely a nőközpontú szülészeti ellátást tekinti irányadónak.

 


Szakirodalom

Borgatta, Lynn et al. (1989): Association of Episiotomy and Delivery Position with Deep Perineal Laceration During Spontaneous Delivery in Nulliparous Women, in: American Journal of Obstetrics and Gynecology 160(2): 294-97.

Carroli G, Mignini L. (2009): Episiotomy for vaginal birth, Cochrane Database of Systematic Reviews 1: CD000081.

Eason E, Labrecque M, Wells G, Feldman P. (2000): Preventing perineal trauma during childbirth: a systematic review, in: Obstetrics and Gynecology 95(3): 464-71.

Enkin M, Keirse M, Neilson J, Crowther C, Duley L, Hodnett E, Hofmeyr J. (2000): A guide to effective care in pregnancy and childbirth (third edition), Oxford University Press, Oxford.

Davis-Floyd, Robbie (2003): Birth as an American rite of passage, UCP, Berkeley.

Hartmann, K. et al.. (2005): Outcomes of Routine Episiotomies: A systematic Review, in: Journal of the American Medical Association 293: 2141-48.

Gaskin, Ina May (2011): Spirituális bábaság, Alternatal Alapítvány, Budapest.

Goer, Henci (1995): Obstetric myths Versus Research Realitite: A Guide to the Medical Literature, Bergin&Garvey, Westport (CT, USA).

Graham I., Davis, C. (2005): Episiotomy: the unkindest cut, in: C. Henderson and B. Dick (ed.): Perineal Care: An International Issue, Quay Books, Salisbury.

Kitzinger, Sheila (1980): Some Women’s Experience of Episiotomy, National Childbirth Trust, London.

Kitzinger, Sheila (2006): A szülés árnyékában, Katarzis vagy krízis?, Alternatal Alapítvány, Budapest.

Mayerhofer K, Bodner-Adler B, Bodner K, et al. (2002) Traditional Care of the Perineum During Birth. A prospective, Randomised Multicentre Study of 1,076 women. The Journal of Reproductive Medicine 47: 477-82.

McCandlish R, Bowler U, van Asten H, et al. (1998): A randomised controlled trial of care of the perineum during second stage of normal labour, in: British Journal of Obstetrics and Gynaecology 105: 1262-1272.

NICE / National Institute for Health and Care Excellence (2007): Intrapartum care: Care of healthy women and their babies during childbirth, http://publications.nice.org.uk/intrapartum-care-cg55.

Noll Andrea Nandu (2005): Ajtóstól az Élet kapuján át. Gondolatok a gátmetszésről, http://holdudvar.babahaz.hu/gatmetszes.htm

Noll Andrea Nandu (2010): Vajúdástámogatás mindenkinek, Jaffa Kiadó, Budapest.

RCM / The Royal College of Midwives (2012): Evidence Based Guidelines for Midwifery-led Care in Labour. Care of the perineum, http://www.rcm.org.uk/college/policy-practice/evidence-based-guidelines/

Thacker, S. – Banta, D. (1983): Benefits ans Risks of Episiotomy: An Interpretative Review of the English Language Literature, 1860-1980, in: Obstetrical and Gynecological Survey 38: 322-38.

Wagner, Marsden (1999): Episiotomy: A form of Genital Mutilation, in: Lancet 353: 1977-78.

Wagner, Marsden (2010): Amerikából jöttem, mesterségem címere szülész-nőgyógyász. Könyv a változásért, Alternatal Alapítvány, Budapest.

WHO, Maternal and Newborn Health/Safe Motherhood Unit (1996): Care in normal birth: a practical guide, http://www.who.int/maternal_child_adolescent/documents/who_frh_msm_9624/en/.


[1] WHO (1996).

[2] A gátmetszés orvosi indikációja lehet a magzati szívhang tartós vagy nagy mértékű leesése esetén több egymást követő kontrakció alatt, ha az anya nem tudja a babát azonnal megszülni, és műtéti szülésbefejezés szükséges.

[3] A gátmetszést övező mítoszokat részletesen értékeli Noll (2005).

[4] Hartmann et al. (2005).

[5] A gátsérüléseket súlyosságuktól függően négy fokú skálán osztályozzák. Maga a gátmetszés másodfokú gátrepedésnek megfelelő sebet ejt, mivel áthatol a gát bőrén, kötőszövetein, illetve belevág az izomszövetbe is. A súlyos (harmad- és negyedfokú gátsérülések) mintegy 90%-a gátmetszés nyomán terjed tovább. A természetes szüléskísérést végző szolgáltatók statisztikái szerint a nők hozzávetőlegesen 70%-a sértetlen gáttal szül, 20%-uk szenved elsőfokú, 10%-uk másodfokú gátsérülést, a harmad és negyedfokú sérülések aránya pedig kevesebb mint 2%. Az egyik legtöbbet idézett ide vonatkozó statisztika a Tenessee állambeli Farm, és az ott dolgozó bábák kimutatása, lásd: Gaskin (2011).

[6] Borgotta et al (1989), Davis-Floyd (2003), Goer (1995), Hartmann et al. (2005), Noll (2005).

[7] Kitzinger (1980).

[8] Davis-Floyd (2003), Kitzinger (2006), Nandu (2005), Wagner (1999).

[9] NICE (2007), Noll (2005, 2010), Enkin et al (2000).

[10] Carroli et al (2009), Eason et al (2000).

[11] NICE (2007), Noll (2005, 2010), McCandlish et al (1998), Mayerhofer et al (2002), RCM (2012).

 

Szerző:

© Születésház Egyesület

Címke: , , , ,