Hamarosan itt az ideje a nagytakarításnak. Általában évszakonként vágok bele ebbe a nem túl kedvelt, de mégis elhagyhatatlan feladatba, a fennmaradó időben pedig próbálok egy alap tiszta állapotot fenntartani az otthonunkban. Valamiért mindig könnyen porosodó albérleteket fogunk ki, fogalmam sincs, miért lehet ez egyébként, de eléggé meggyűlik vele a bajom. Könnyebb lenne az élet, ha nem kéne kétnaponta port törölnöm, pedig esküszöm, mindenféle portaszító készítményt használok a létező összes felületen, és nincs olyan sok holmink, hogy amiatt legyen erre a porosodásra példa.
Persze a belmagasság is sokat számít, nálunk pedig az egészen magas, lévén polgári lakásról beszélünk, de persze feltalálták a teleszkópos porolót és a létrát is már régóta, így ezeket előszeretettel használom jómagam is. Állítom, hogy a fűútra néző ablakokkal rendelkező, alacsony belmagasságú korábbi albérletünkben sem volt ennyi por. De azon kívül, hogy időigényes a dolog, nincs bajom a portalanítással. Imádok takarítani egyébként is, egyfajta flow-állapotba kerülök tőle elég hamar. Meg hát gondolom, nem csupán számomra ismerős az a jóleső érzés, amikor elégedetten dőlhetek hátra, mert ragyog a lakás. Aztán persze nem sok idő kell, hogy újra káosz legyen, de addig is olyan kellemes legalább a környezet… Ha a húgom jön hozzánk a gyerekeivel, akkor ott biztos, hogy kő kövön nem marad. De imádom a gyerekeket, szóval nem zavar, hogy ilyen elevenek, de az tény, hogy mellettük fel kell készülni kiömlött kakaóra, szétszóródó nasira és hasonló meglepetésekre. Legalább már most felkészülhetek arra, amikor majd én is anyuka leszek, ugyanis a két rosszcsont mellett biztos, hogy egyre jobban megedződök. Egyelőre örülök, hogy a háztartással úgy is elbírok, hogy csak ketten élünk benne. Ráadásul a barátommal nagyon jól felosztjuk egymás között a feladatokat, szóval szerencsére ő nem az a típusú pasi, aki azt gondolja, hogy még a mai modern világban is kizárólag a nő feladata a házimunka. Minden téren számíthatunk egymásra, igaz társam az élet nagy kihívásaiban és örömeiben.
De nem mindenkinek alakul ilyen jól az élete, mint nekem. Vannak olyanok, akik a démonjaikkal küzdenek nap mint nap – olyan démonokkal, mint például az alkohol. Persze ahány ember, annyiféleképp gondolhatnánk, hogy mi az alkoholizmus fogalma, vagy egyáltalán honnan kezdődik az alkoholizmus, és milyen mennyiségű, valamint rendszerességű fogyasztás nem esik még ebbe a kategóriába. Pedig sok olyan eset is van, amikor a felszínen úgy tűnik, minden rendben van, az érintett mégis sokat iszik titokban, egyedül, vagy éppen társaságban elvegyülve. Utóbbi azért nem lehet feltűnő, mert a mindennapjaiban összeszedettnek tűnik, erről a jelenségről nemrég olvastam egy alkoholizmussal kapcsolatos bejegyzésekkel teli oldalon, a felepulok.hu-n.
Maga a téma úgy kezdett el érdekelni, hogy a barátommal nemrég a családi dolgainkról beszélgettünk, és kiderült, hogy sajnos mindkettőnk felmenői között volt függő. Így jött, hogy rákerestem, mi az alkoholizmus fogalma, egyáltalán van-e neki konkrét definíciója, és ekkor találtam a cikket a jól funkcionáló alkoholistákról. Elég ijesztő, hogy egy sikeres, közvetlen ember is őrizhet sötét titkokat, és érezhet olyan magányt, amit csak az alkohollal tud ideig-óráig tompítani. A Felépülők weboldalán viszont nem csak érdekes cikkeket olvashatunk egyébként, sőt. Az országban egyedülálló programot hoztak létre, ami egy nemzetközi, sikeres modellen alapul, és olyan függők körében is magas hatékonysággal működik, akiknek más, az ellátórendszer által biztosított segítség nem hozott változást az életükbe. Persze fontos igazság, hogy az alkoholbetegnek is akarnia kell a változást és tenni is érte, kitartónak és erősnek kell mutatkozni tulajdonképpen élethosszig. Hiszen a Felépülők csapata vallja: aki függő, az mindig az is marad, de attól elérhető az absztinencia, ellen lehet állni az ital kísértésének akár hosszú évtizedekig. A speciális, 28 napos bentlakást igénylő programjuk idilli környezetben, Veszprém megyében valósul meg, ahol csoportos és egyéni foglalkozásokkal várják a felépülni vágyókat. Emellett fontosnak tartják, hogy a felépülő környezetét is bevonják valamennyire a programba, ugyanis a módszer szerint, amelyen a program alapul, a függő egy rendszer részeként értelmezhető, ez a rendszer pedig a családja, a környezete. Így az alkoholbeteg szerettei, hozzátartozói különböző programokon vehetnek részt a látogatási napokon. Emellett a bentlakóknak különböző kikapcsolódási lehetőségeket biztosít a Felépülők 28 napos programja, amelyek szintén a folyamat részei: kirándulnak a környéken, közösségi programokon vesznek részt a Felépülő házban. A festői környezetben lehetőség van az elmélyülésre, és egyben túlzások nélkül mondhatjuk, hogy a természet gyógyító ereje is érvényesül. A programba egyébként hozzátartozó is jelentkezhet, nem kizárólag a „fő érintett”, de egyébként különösen érdemes hozzátartozóknak, barátoknak is látogatni a weboldalt is. Ha kérdéseik vannak, nem biztosak például abban, mi tartozik bele az alkoholizmus fogalmába, honnan tudhatjuk, hogy baj van, akkor a felepulok.hu-n található cikkek segíthetnek abban, hogyan tehetjük meg az első lépést, mire figyeljünk szerettünkkel kapcsolatban. Ez egy olyan probléma, ami magától nem fog megoldódni, ezért nem szabad homokba dugni a fejünket, akkor sem, ha nehéz a szembesülés. A Felépülők csapata nem véletlen választotta ezt a nevet: ők maguk is átélték azt, hogyan lehet felállni az alkohol okozta csapásokból. Van köztük, aki hozzátartozóként, van, aki függőként nézett szembe azzal, hogy milyen károkat okozott az életében a szerhasználat. Ma pedig már másokon segítenek. Mi ez, ha nem egy igazi sikertörténet?!
Szomorú arra gondolni, hogy ha már annak idején, amikor a felmenőink küzdöttek a függőségükkel, vajon mi lett volna, ha hasonló segítséget kapnak. Valószínűleg hosszabb, boldogabb, egészségesebb életet éltek volna. Éppen ezért, aki most megteheti, és találkozik ezzel a lehetőséggel, az éljen is vele! A honlapról rengeteg információt meg lehet tudni a Felépülőkről, a sajtóban is elég sokszor szerepeltek már. Ajánlom, hogy amennyiben érintett vagy, látogass el a felepulok.hu oldalra, mert valamennyire képet lehet kapni arról, hogy milyen a felépülési program. Ismétlem, hozzátartozóként is bátran kattintsunk, hiszen külön menüpont szólítja meg őket is, és itt csupa hasznos információval találkozhatnak.
Szebb világban élhetnénk, ha jobban odafigyelnénk egymásra, és ha kell, támogatnánk és segítenénk egymást. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy mások helyett nem tudunk dönteni, sorsot választani, mindannyian saját magunkért felelünk. Ez azért fontos, mert az alkoholfüggőnél betegségtudat nélkül nincs javulás, nem akarhatjuk helyettük a változást. Ugyanakkor, ha látjuk a küzdelem mellett a hajlandóságot is a függő részéről, akkor érdemes lehet megismertetni vele a programot, felvázolni a lehetőségeit. Csak egy életünk van: olyan jó lenne azt igazán szabadon tölteni! Márpedig aki az alkohol vagy más függőség rabja, az nem lehet igazán szabad. De sosem szabad feladni a reményt, ahogy a Felépülők sem tették!
